A nap képe - Hurkát harminccal

Karácsony előtti aktualitás.Tegnap disznót vágtunk. Nem, helyesbítek: disznóvágáson voltam. A vágáshoz (egyenlőre) nem sok közöm volt, csak segédkeztem. Én voltam a vizes és tüzes fiú. Magyarul: mindig legyen elég forró víz és soha ne aludjon ki a tűz. Ez volt a feladat.

Az alábbi kép is a disznóvágáson készült. Az egyik üst teteje egy leselejtezett harmincas tábla volt. Mi más lehetne...?!

A "szakma" fortélyain kívül tájjelegű szavakat is tanultam:

"kövesztő" - abalé

"hurka" - véres hurka

"májas" - májashurka

"nyúl" - kb a disznó gerince melletti húsrész

"fátyol" - (azt hiszem) a bélnek az a része, ami olyan hártya szerű; disznósajtot szoktak beletölteni

Még van mit tanulnom.

A nap képe - Ezer éve

Persze pont az a lényeg, hogy nem ezer éve, hanem úgy kb négy hónapja találkoztam a sráccal Kertán, de lényeg nem is ő, hanem a játék, amivel magam is számtalan órát töltöttem el. A TETRIS!
Nagyjából ezer éve nem láttam Tetrist! Megdobbant a szívem, hogy van még aki ilyennel játszik. És az az idióta (PC speaker szerű) pittyegés! 
Ehhez az élményhez is csak az kellett, hogy falura kerüljek :)

"Ezer éve"

A nap képe - Jól eltévedtem

Amióta Somlószőlősön lakunk azóta kétszer tévedtem el. Az első eltévedésem közben készült ez a kép.

Mint azt sokan tudják rólam, főleg biciklivel közlekedek. Régen is így volt, ma sincsen másképpen. Csak most nem kerületek, hanem faluk között. Kamondról jöttem haza Szőlősbe még augusztusban, mikor is úgy gondoltam rövidítek. Nos, nem sikerült. 
Csak hogy érzékeljük, kék csík az útvonal, a piros pedig a rövidítési kísérletem. Földúton.

A GPS azt mondta, hogy bátran menjek arra. Csakhogy egy idő után elfogyott az út alólam. Mert ahol folytatódnia kellett volna, egy kukoricatábla helyezkedett el.
De nem is ez a lényeg, hanem amit ott találtam. Egy kereszt a semmi közepén. Konkrétan a semmi közepén Iszkáz és Szőlős között. Egyrészt  döbbenetesen jó állapotban, másrészt a körülötte ledőlt kerítés is jelzésértékű... Főleg eltévedés közben.

A nap képe: Mehet a levesbe

Amikor Somlószőlősre költöztünk, akkor egy pár napon belül több szomszédunk is megajándékozott bennünket egy-egy "szeretetcsomaggal", mondván: "Még úgy sincsen saját veteményesük!" Ebben egyrészt benne volt az a (vendég)szeretet, amivel viseltettek irántunk, másrészt a "még" szócska azt sugallta, hogy amúgy "elvárható, hogy ha már falun laktok, akkor műveljétek a földet, amitek van!".

A zöldségekből Rita fantasztikus levest főzött. Nem akarok kockazöld kategorikus lenni, de most már tapasztalat alapján is tudom, hogy mennyivel jobb a helyi alapanyagokból készült étel, mint a bolti!

Sajnos az első képen nem azok a zöldségek vannak, amiket a második kép levesében látunk, de remélem elhiszitek, hogy nem kamuzok.

"Mehet a levesbe"

A nap képe: Három az egyben

Ezt a csendéletet a kert hátsó részében találtam. A tuja konkrétan körülnőtt egy gereblyefejet és egy láncot. Nem is értem... 

De azóta a tuja a kazánban végezte, a láncon kolbász lóg, a gereblye pedig nyelet kapott!

"Három az egyben"