A nap képe - Nem vész el csak átalakul

Említettem már, hogy van egy nyulunk. Jelentem: csak volt. Valószínűnek tartom, hogy megérezte, hogy a fazék illatát és meglógott. Nem tudom hibáztatni. Amúgy, ha jól láttuk, akkor átköltözött Kisszőlősbe. Egyszer mintha felvillant volna a bundája az egyik kapualjban...
De ami miatt írok, az az, hogy bár a nyúl megszökött, de hagyott itt nekünk kukoricát. Íme:

Nem rég vettük csak észre, hogy arról a helyről, ahova rendszeresen ürítettük a nyúl almát, két kukoricatő sarjad ki. Ez azért lehetséges, mert a nyúl kapott vegyes magot és zöldet is. És, nyilván, azok a magok, amiket véletlenül kikapart a tálkájából és nem ette meg azok a forgácsba kerültek. A másik lehetőség, a forgácsba kerülésre... a nyúlon át. De ezt most hagyjuk.
A lényeg, a lényeg: íme az élő példa az anyagmegmaradásra, nem vész el csak átalakul.