A nap képe - Nem vész el csak átalakul

Említettem már, hogy van egy nyulunk. Jelentem: csak volt. Valószínűnek tartom, hogy megérezte, hogy a fazék illatát és meglógott. Nem tudom hibáztatni. Amúgy, ha jól láttuk, akkor átköltözött Kisszőlősbe. Egyszer mintha felvillant volna a bundája az egyik kapualjban...
De ami miatt írok, az az, hogy bár a nyúl megszökött, de hagyott itt nekünk kukoricát. Íme:

Nem rég vettük csak észre, hogy arról a helyről, ahova rendszeresen ürítettük a nyúl almát, két kukoricatő sarjad ki. Ez azért lehetséges, mert a nyúl kapott vegyes magot és zöldet is. És, nyilván, azok a magok, amiket véletlenül kikapart a tálkájából és nem ette meg azok a forgácsba kerültek. A másik lehetőség, a forgácsba kerülésre... a nyúlon át. De ezt most hagyjuk.
A lényeg, a lényeg: íme az élő példa az anyagmegmaradásra, nem vész el csak átalakul.

A nap képe - Jól eltévedtem

Amióta Somlószőlősön lakunk azóta kétszer tévedtem el. Az első eltévedésem közben készült ez a kép.

Mint azt sokan tudják rólam, főleg biciklivel közlekedek. Régen is így volt, ma sincsen másképpen. Csak most nem kerületek, hanem faluk között. Kamondról jöttem haza Szőlősbe még augusztusban, mikor is úgy gondoltam rövidítek. Nos, nem sikerült. 
Csak hogy érzékeljük, kék csík az útvonal, a piros pedig a rövidítési kísérletem. Földúton.

A GPS azt mondta, hogy bátran menjek arra. Csakhogy egy idő után elfogyott az út alólam. Mert ahol folytatódnia kellett volna, egy kukoricatábla helyezkedett el.
De nem is ez a lényeg, hanem amit ott találtam. Egy kereszt a semmi közepén. Konkrétan a semmi közepén Iszkáz és Szőlős között. Egyrészt  döbbenetesen jó állapotban, másrészt a körülötte ledőlt kerítés is jelzésértékű... Főleg eltévedés közben.

Erkélykert'em all 3. - Rokoni pari

Nem régiben apósoméknál jártunk, falun. Hát nekik nem erkélykertjük van, egy kicsit más léptékben dolgoznak. Nagy kert, sok finomsággal. Közé teszek egy-két képet és gondolatot a "nagyüzemi" termelésről.