Tartós tök, párkány pari és rózsaszín kézműves fokhagyma

A tök túltengésünkről méláztam már sokszor sokat (befejeztem az alliterálást), és ígértem is, hogy mutatok egy új tök tartósítási praktikát, amiről hallottam. Tudniillik tele a fagyasztó és valamit csinálni kell az irdatlan mennyiségű tökkel. 
Először is be kellett szerezni ládákat, amiben tárolni lehet, majd egy egyszerű művelettel tartósítani a tököt. Elvileg. Mert elvileg januárig is kibírja így, ha száraz hűvös helyen van.

Salizunk - 126. nap

Muszáj írnom. Úgy felgyorsultak az események, hogy szinte minden nap írhatnék (pontosabban rakhatnék ki képeket), mert másnapra már nem is lenne igaz. Csodálatos azt megtapasztalni, hogy ilyenkor nyáron mennyire beindul a kert. Napról napra alakul, nő, terjed, érik.
Persze a gaz is nő, ezért irgalmatlan mennyiséget kell kapálni, de már hozzászoktam. Sőt, néha szinte szeretem is... De azért nem mennék el más kertjébe kapálni, elég a magamé :)

A teljesség igénye nélkül néhány demonstratív kép:

cukkini

Cseresznye befőzés

Leviről, a cseresznyefáról már írtam. Nos, ahogyan sejtettem brutál mennyiségű cseresznye termett rajta. Ennyi cseresznyével két dolgot lehet tenni: lekvárt és/vagy pálinkát főzni. Én az utóbbira hajlottam volna, de sajnos ahhoz mind le kellett volna szedni, amire sem időm, sem alkalmam nem lett volna, így maradt a lekvár.

50 éves spenót és még egy kör - 112. nap

Az a jó, hogy kertben learat valamit az ember, akkor hely is szabadul fel. És persze (sajnos) akkor is, amikor végül nem kel ki valami. Ily módon pozitívan és negatívan is felszabadult egy jó nagy darab a kertben.

Úgy gondoltam, hogy annyira jól sikerült a hónapos retek, hogy lehetne vetni még egy kört. Meg is tettem.

Karó, kapa, nagyharang - 108. nap

Az elmúlt két hét eléggé hányattatott volt a kert és kertész szempontjából is, úgyhogy csak egy-két nappal ezelőtt tudtam nekiállni valahogyan rendbe hozni a sok eső majd harmincfok után, jó térdmagasságú gazzal telített kertemet. Nem tudtam mit kezdeni a dologgal eddig, mert nem lehetett rámenni a földre, vagy amikor éppen lehetett volna, akkor meg nem értem rá.
Ki is caplattam tegnapelőtt és jó három óra kapálással alakulni kezdett a dolog.

"Kezdjük el...!"

Eljött a február vége, így lassan-lassan kezdődik a kerti munka. Egyenlőre még csak bent. :) Mégpedig a palántavetéssel, azoknak a zöldségeknek az esetében, amelyeket márciusban bent kell elvetni. Persze át lehet ugrani ezt a részt, és egyből palántákat venni, de szerintem magról az igazi (és nem mellesleg olcsóbb is). Amúgy még várhattam volna vele nyugodtan, de most volt időm rá, de egy-két hét ide vagy oda... öööö, remélem nem számít...

Hull a hó és hózik, Viktor megint fá-zik

Igazából én nem szeretem a havat. Lehet, hogy ezzel a véleményemmel magányos vagyok, de így van. És itt már megint havazik. Hó-eső-hó-eső-hó! Komolyan mondom, annyi csapadék lehullott az utóbbi félévben, csak itt Szőlősben, amennyivel az egész Szaharát termővé lehetne tenni. Döbbenetes abba belegondolni, hogy vannak a világnak olyan pontjai, ahol egyáltalán nincsen víz és az ivás is gond, nemhogy az öntözés, vagy a mosás. Mi meg küzdünk a sok vízzel, az emésztővel, a penésszel, és állandóan megy a páraelszívó a házban, 2-3 litert összegyűjtve naponta. Durva.

De most igazából nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy megjött a fa második fele. Kb most fogytunk ki az előző adagból. Úgyhogy hozattam egy újabb kocsival. Ez most nem annyi, mint az előző, mert a hosszú tél rémképe miatt mindenki pánikol, és a fatelepek nem bírják az iramot! Egyszerűen nincsen  több (legalábbis egyszerre)!

Csütörtökön 11 körül jött meg a fa, semmi gond nem volt, bejött a furgon, leborította a fatárolónál a kertben. Gondoltam még felmegyek ebédelni, meg készülni a délutáni feladataimra. Szűk két óra múlva ez a kép fogadott a fatárolónál.

Tíz centi friss hó, a még annál is frissebb farakásomon. Úgyhogy nem elég, hogy be kellett hordanom a tárolóba, még a hó alól is ki kellett ásni. Ennek eredményeképpen így néz ki a fatároló (az első két talicskányi fa után). 

Még jó, hogy ma +5°C van, úgyhogy az egész leolvadt róla. Most 
már nem havas, hanem vizes a fa. De nem panaszkodom, hálás vagyok, hogy ezt is sikerült beszerezni, és hogy egyáltalán van. Úgyhogy jöhet az a hosszú tél, készen állunk! (De, ha lehet, inkább ne jöjjön...)

Hójelentés a Somlóról

Behavazódtunk. Ahhoz képest, hogy már lassan kifelé kéne jönni a télből... Gyerekkorom óta nem láttam ekkora havat, bár lehet csak nem a megfelelő helyeken laktam eddig. De a (falusi) élet ilyenkor sem áll meg. Sőt! Először is ki kell jutni a házból, aztán átvágni a kerten és az utcafrontot is letisztítani. Muszáj. És nem csak a "tisztaudvarrendesház" örök érvényű világtörvénye miatt, hanem mert nem venném sem a lelkemre, sem a zsebemre, ha miattam törné ki valaki a nyakát a ház előtt.
Nosza.

És persze fűteni is kell. Márpedig ha nincs fa, nincsen meleg. A fa behordása nem hóhelyzet kérdése. Gyanítom nem én vagyok az egyetlen, akinél ez a helyzet. De valószínűleg csak én nem gondoltam arra, hogy a havazás kezdetén már behozzak több napnyi fát, azon egyszerű oknál fogva, hogy a (vizes)havas fa nem túl jól ég. 

Ma is tanultam valamit.

A nap képe - Fülorrászat

Azt hiszem, még egy posztot megérdemel a téli falusi gasztronómia. Hiszen nem csak a disznóvágás, vagy a disznóságokkal teli kamra jellemzi ezt az időszakot. Van egy különleges étel, amelyet (többnyire) csak ekkor készítenek. Ez pedig nem más, mint a kocsonya. Sokaknak nehéz feldolgozni, hogy mi minden van a kocsonyában. Minden ami máshova nem kell. Persze a disznósajtba és a hurkába minden mehet, csak ezt nem szoktuk figyelembe venni, mert a kocsonyában látszik a legnyilvánvalóbban.
Alapja: a köröm, de füle, orra, farka, bőrke - és mifelénk - füstölt csülök dukál hozzá. Kiváló étel, és amióta feltalálták a kuktát, még csak rá sem megy napom. Nyamm.

U.I: És ha valakit még nem sikerült meggyőznöm, akkor egy kis kedvcsináló eme kulináris műremekhez.

A nap képe - Hurkát harminccal

Karácsony előtti aktualitás.Tegnap disznót vágtunk. Nem, helyesbítek: disznóvágáson voltam. A vágáshoz (egyenlőre) nem sok közöm volt, csak segédkeztem. Én voltam a vizes és tüzes fiú. Magyarul: mindig legyen elég forró víz és soha ne aludjon ki a tűz. Ez volt a feladat.

Az alábbi kép is a disznóvágáson készült. Az egyik üst teteje egy leselejtezett harmincas tábla volt. Mi más lehetne...?!

A "szakma" fortélyain kívül tájjelegű szavakat is tanultam:

"kövesztő" - abalé

"hurka" - véres hurka

"májas" - májashurka

"nyúl" - kb a disznó gerince melletti húsrész

"fátyol" - (azt hiszem) a bélnek az a része, ami olyan hártya szerű; disznósajtot szoktak beletölteni

Még van mit tanulnom.

A nap képe - Jól eltévedtem

Amióta Somlószőlősön lakunk azóta kétszer tévedtem el. Az első eltévedésem közben készült ez a kép.

Mint azt sokan tudják rólam, főleg biciklivel közlekedek. Régen is így volt, ma sincsen másképpen. Csak most nem kerületek, hanem faluk között. Kamondról jöttem haza Szőlősbe még augusztusban, mikor is úgy gondoltam rövidítek. Nos, nem sikerült. 
Csak hogy érzékeljük, kék csík az útvonal, a piros pedig a rövidítési kísérletem. Földúton.

A GPS azt mondta, hogy bátran menjek arra. Csakhogy egy idő után elfogyott az út alólam. Mert ahol folytatódnia kellett volna, egy kukoricatábla helyezkedett el.
De nem is ez a lényeg, hanem amit ott találtam. Egy kereszt a semmi közepén. Konkrétan a semmi közepén Iszkáz és Szőlős között. Egyrészt  döbbenetesen jó állapotban, másrészt a körülötte ledőlt kerítés is jelzésértékű... Főleg eltévedés közben.

A nap képe: Három az egyben

Ezt a csendéletet a kert hátsó részében találtam. A tuja konkrétan körülnőtt egy gereblyefejet és egy láncot. Nem is értem... 

De azóta a tuja a kazánban végezte, a láncon kolbász lóg, a gereblye pedig nyelet kapott!

"Három az egyben"

November egy tuja

Azt hinné az ember, hogy novemberben a levélgereblyézésen és a kert télre való előkészítésén kívül nincsen már mit tenni. De ez nem igaz! November (fagy előtti időszaka) a fa, illetve bokorültetések ideje!

Ültessünk tuját!

Kéménykalap és krumplirorr

Nem feltétlenül a legjobb konstrukció a házunk, magán viseli a hetvenes éveknek minden építészeti jellegzetességét, következetlenségét. De voltak benne azért jó megoldások. Ilyen volt például az, hogy három kéményt építettek bele. Hangsúly a "volt"-on! Ugyanis általam ismeretlen oknál fogva visszabontották őket!
Az alábbi kép az ezredforduló környékén készült.

Shakespeare begyújt

Ha már meghozták a fát, ha már be is hordtam, akkor muszáj ki is próbálni. Elsősorban nem fát, ugyanis abban biztos voltam, hogy meggyullad és elég. Inkább a kazán a kérdés! Nosza! 

Újra 5 éves lettem, avagy meghozták a fa felét

Meghozták a fát. Legalább is a felét. 2,5m3 jóféle cser és tölgy, konyhakészen. A konyhakész azt jelenti, hogy fel van hasogatva, azonnal be lehet tenni a kályhába vagy a kazánba. Tudom, hogy sokkal autentikusabb lenne ha magam hasogatnám, de erre nincsen se szerszámom, se kapacitásom. Nézzétek el nekem.

Ez így leírva igen egyszerűen hangzik, de korán nem volt ennyire zökkenőmentes. Tudniillik a rengeteg eső miatt felázott a kishídunk, ami a az esőcsatorna felett ível át. Nem régen készítette az önkormányzat mindenkinek. Jól fel is töltötték valami homok szerű cuccal, ami tudvalevőleg igencsak szereti felszívni a vizet. Úgyhogy, amikor megjött Szabi (aki az egyik prominens fuvaros a környéken) a 2,5m3 konyhakész fával, úgy megsüllyedt, hogy se előre se hátra.

Panelgyerek falun 7. - Szüret és bográcsavatás (VIGYÁZAT! indul a KravSaláta-TV)

Elérkezett ez a pillanat is. Tekintve az augusztusi költözködést, viszonylag hamar részt vehettem a Somló-vidék egyik legfontosabb eseményében, a szüretben.

Bár hozzá kell tennem, hogy csak 2 órára mentem el kontárkodni, hogy legyen egy szüreti élményem... Ahhoz képest elég hosszú poszt lett... (Akinek nincs kedve vagy ideje elolvasni a posztot, az ugorjon a végére, ott talál mozgóképes összefoglalást! De persze ilyen olvasó nincs, ugye?!)

Gyerek és szalonna

Másfél hónapja falusi vagyok, de még egy szerencsétlen tüzet sem tudtam megrakni. Na, nem mintha nem tudnék tüzet rakni, hiszen a Tisza mellett táborozva, sátrazva, kenuzva nőttem fel, csak éppen eddig nem jutottam el odáig. De ma sikerült.

Bementünk délelőtt Pápára vásárolni és felfedeztünk egy kitűnő gazdaboltot ahol minden lehet kapni, ami csak kell a kertbe. A meglévő prioritások alapján vettünk egy bográcsot, egy állványt hozzá, nyársakat, egy hamuzó kanalat a kazánhoz, és egy gumicsizmát nekem. Nem kevés lóvét hagytunk ott, de megérte. 

Ezen felbuzdulva rögtön építettem egy tűzrakó helyet a kertben talált bontott téglákból és járólapokból. (nagyjából egy fél lakótelepnyi bontott anyag van a telken) Meg is örökítettem egy anim gifben a vásárlás és a munka eredménye közti frigyet.

Panelgyerek falun 6. - Özönvíz és ami mögötte van

Említettem már, hogy Angliába költöztem? Nem földrajzilag, hanem csapadékilag. Döbbenetes, hogy mennyi eső esett az elmúlt másfél hónapban. Csakhogy ameddig Pesten csak bosszankodtam, hogy "megint esőkabátot kell venni", vagy "mit kezdjek magammal ebben az esőben", és néztem ahogyan az Időkép.hu-n vagy a TVben mennek az animált cuki kis felhők, addig itt ez élet-halál, (vagy kicsit megfoghatóbban) étel-halál kérdése! Nem akarom túldramatizálni a dolgot, de hihetetlen pusztítást végez az is ha nincs elég eső, mert aszály van, de az is ha túl sok!

Vasárnap több helyen is komoly károkat okozott a sok eső és belvíz. Csak néhány kép, hogy érzékeljük.

Panelgyerek falun 5. - Szilvajándék

Váratlan ajándékban részesített a teremtett világnak az én kerítésemen belülre eső része. Kint éppen kiszáradt fákat vágtam (pontosabban fűrészeltem) ki. A sok tüzelőnek való fa között felfedeztem egy félig termő szilvafát.