Erkélykertem: 67. nap - Az első-utolsó mohikán és Hello Kitty

Alakulnak a dolgok az Erkélykertemben. Már nagyon szépek a növénykék - most már nem is annyira kicsik. Az igaz, hogy majdnem két hónapos csúszásban vagyok (későn ültettem), de ahhoz képest most nagyon meglódultak. Ennek oka az is lehet, hogy minden alkalommal guanós löttyel locsolom őket, a háromhetente helyett.

Erkélykertem: 54. nap: A Bosnyák téri vámpírvadász

Úgy vagyok én a fával, amit megritkítottam, mint az indiánok a bölénnyel: minden részét felhasználtam. A levele külön zsákban zöldszemét (remélem a FKF így is bánik vele), az ágából pedig karó lett. 

Erkélykertem: 46. nap - Az első "betakarítás"

Igen. Eljött ez a pillanat is... Az első betakarítás. A retek. A hónapos retek. Kb. egy tucat. Azt hittem, hogy nyolc lesz, de nem, mert elkövettem azt a hibát, hogy nem bíztam benne, pedig a retekhez bizalom kell. Ugyanis minden földbe vájt lyukba kettő-három magot tettem. Nem bíztam benn, hogy mind kinő, de kinőttek, és egymás elől szívták el a tápanyagot, és foglalták a helyet, így az óriás retek helyett cseresznyenagyságúak lettek. :( 
De cserébe - kicsi a bors,de erős alapon - olyan csípősek lettek... Minden vitamin, erő, íz, nem tűnt el, csak kisebb helyre koncentrálódott. 
Jól bereggeliztünk belőlük. Megérte. :)

Erkélykertem: Miért csinálom?

Eddig csak a történésekről írtam, a kertemmel kapcsolatban, de a motivációmról nem. Arról, hogy miért nem repülőgépmodellezek, vagy hangyát és Frodót szedek, vagy bármi más hobbit művelek (a szóvirágok foglya vagyok).

Mindig is érdekelt a kert, de panelgyerek lévén nem sok közöm volt hozzá, eddig. Nagyszüleim persze művelték a kis kertjüket, de az csak hóbortnak tűnt. Ebben az évben azonban nagy változáson mentem keresztül. Elkezdtem sportolni, nagyjából leszoktam a cigiről, igyekszem - felségemmel együtt - mindent megtenni azért, hogy a környezetünkkel harmóniában éljünk. Amennyire ez Budapesten lehetséges. Szelektív hulladékgyűjtés, mosószóda, mosószappan, házilag kevert lefolyótisztító, stb.stb.stb. Persze korán sem elegendő így is viszonylag nagy ökológiai lábnyomot hagyunk magunk után, de igyekszünk.

A (viszonylag) egészséges életmód, a sport, az öko-bio cuccok, szinte magától értődően hozta magával a természet közelségének igényét, és a mezőgazdaság és kertészet felé való kacsingatást. Ezt az érdeklődést próbáltam meg a saját környezetemben megélni. Így lett az erkélykertem. A cél természetesen nem lehet az önellátás, még idényzöldségekből sem lenne lehetséges, ahhoz sokkal nagyobb hely kellene. Inkább hitvallás ez: igen, én szeretnék termelni, szeretnék hozzájárulni, akár csak egy kicsivel is ahhoz, hogy jobb legyen a világ. Meg persze hobbi is, kikapcsolódás, és nem utolsó sorban szemlélődés egy kis szelet slow life, csak figyelni, ahogy nőnek a növények, türelmesnek lenni, együtt élni a palántákkal. 

De ezt nem lehet vakbélműtétkomolyan csinálni. Élvezni kell, ennek jegyében próbálom magam és olvasóim számára szórakoztatóvá tenni az Erkélykertem.

És végül egy kis motivációs videó azok számára, akik szintén kedvet kaptak a dologhoz, meg magamnak is :)

 

Erkélykertem: 39. nap - Shoppin' - Killin' - Rock 'n' Roll

Már nagyon érett, hogy végezzek a kiültetendő dolgokkal. Húztam halasztottam, kiraktam átültetés nélkül, de nem lehetett tovább vacakolni. Úgyhogy ma elmentem az Obi-ba és vettem jóféle földet:

Erkélykertem: 36. nap - Gyorsretek

Iszonyat sűrű volt az előző két hetem, de reménység szerint, ezek után sűrűbben posztolok. Már muszáj volt, mert a retket lassan lehet betakarítani. Mondjuk, nem tudom mennyire releváns a "betakarítás" fogalma nyolc darab reteknél. De nézzük el ezt a kis költői túlzást.
Már csak pár nap, íme néhány kép:

Mind e mellett kiderült, hogy tévedtem és a nagy növény a spenót között (a poszt) tényleg gaz!!! Ma reggel kigyomláltam.

Ja, és az erkélyt is átrendeztem. Ugyanis, ahogyan haladunk az évben, a nap mindig máshonnan süt, más szögből. Valójában a Föld forog és kering, de ebbe nem mennék bele, mindig valami rossz sült ki abból, ha a papok csillagászattal foglalkoztak...
Szóval itt a kép:

Erkélykertem: 24. nap - Éljen május elseje, avagy Disznóvágási Feri és a citromfű esete

Már több mint egy hete nem írtam, de most pótolok. A lényeg a növénykéim nőnek mint az állat (milyen állat?)... A petrezselyem kibukkant, 10 nap után az 5 helyett, de azóta nyomul rendesen.

Elindult a kiültetési folyamat, remélem nem nyírok ki mindent, de Ritával (feleségemmel) együtt igyekeztünk finomak lenni. Alakul az összkép odakint.

De hogy valami izgalmasat mondjak: hajnali kettőkor keltem. Ebben semmi izgalmas sincs, de annyi talán igen, hogy disznóvágásra mentem. Igazi falusi csemege volt. Pálinkasörperzselőtiszacipőrádióbanbackstreetboyzmangalicastbstbstb :)
Bár ezen a képen éppen egy marginális esemény történik, éppen nyulat vágok. Durva mi, lehúzom a kis bundáját!

Na jó, a korrektség kedvéért, itt a malac is:

De,mivel nem életmű blogot írok, hanem a kertről és a Krav-Magáról írok, ezért magyarázattal tartozom. A disznóvágás vezetőjének édesanyja ugyanis igen megszeretett bennünket. Ennek folyományaként nem csak húst, hanem tojást, orgonát - és a lényeg - citromfű és menta töveket is kaptunk. Ültessük csak nyugodtan a negyediken. Nos, megtettem, íme:

Bár eléggé elcsoffadtak a kocsiban, mire Besenyszögről Pestre értünk, de reménykedem. Stapabíró kis jószágok ezek. Olyan száraz földből lettek kiásva, amilyenben még egy kaktusz is szomjan halna. Szerintem jódolguk lesz nálam.