Az elmúlt héten úgy nőttek a palánták, mintha húznák őket. Nagyon nagy élmény napról-napra figyelni, ahogyan fejlődnek. Ez már majdnem gyerek...
Az outsider csoport is szépen növekedik, bár egy már nappal ezelőtt azon voltam, behozom a retket és a spenótot is, mert nem csinálnak semmit, de beindultak végre.
Egyedül a majoranna, az aki nem akarja az igazságot. 2 nappal ezelőttig három tejfölöspohárból egy indult meg, de azóta egy második is. Mondjuk rásegítettem azzal, hogy a félcentis vetésmélységet kb. 2mm-re csökkentettem. Magyarul megkapirgáltam az ujjammal a földet a mag fölött.
(Egy kis ide nem illő és érthetetlen exkurzus Amikor az egyetemen retorikát tanultam Balázs Géza professzor úrtól, aki szerintem mindenki ismer a Hej, hej helyesbeszéd című TV műsorból, a Duna TV-ből, vagy a még ma is létező Tetten ért szavak c. Kossuth rádiós műsorból, hogy szerinte a magyarban is infixum, azaz belső, a szótestbe illesztett toldalék. Erre példaként a "kapirgál" kifejezést hozta, mert szerinte a "kapir" tő, a "kapar" tő kicsinyítő képzős alakja. Aztán négyest kaptam, pedig szerintem mindent tudtam.)
Emellett be kell számolnom, némi kertépítési törekvésemről. Az erkélyem korlátja eredetileg csupán egy rácsos valami volt, amit aztán később "bedeszkáztak", gondolom, hogy ne lehessen annyira belátni. De most a napfény behatolását akadályozza, így leszedtem a délnyugati oldalit.
Ezen felül pedig egy piramist építek, ugyanezen oldalon banánosládákból, hogy minél jobban kihasználhassam a kis teret és minél több növény juthasson fényhez. Ez még csak a a kezdeti állapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése