Erkélykertem: 126.nap - Akiakicsitnembecsüli, vol.1.

Lassan eljött ez a pillanat. Pontosabban nem pillanat, hanem egy folyamat, a kertész (legyen az erkélyen vagy 100 holdon), legmegborzongatóbb időszaka, a betakarítás.

Igen, a nyár vége és az ősz eleje a legdömpingesebb időszak a betakarítás szempontjából. Ilyenkor a kertész - szó szerint - learatja, a munkája gyümölcsét. Az én esetemben zöldségét.

Nos, elég a szóból. Egy kép többet mond ezer szónál, és (ahogy megszokhattátok) nem csak egy lesz :)

1. Betakarítottam a cseresznyepaprikát. Gondolom feltűnt, hogy nem piros, pedig a cseresznye  és a paprika is többségében az (hát még együtt!). De ez, az un. Garai fehér cseresznyepaprika. Ugyanolyan erős, mint a piros (vagy éppen zöld) társai, csak fehér.

2. Ha valaki nem ismerné fel ezt a zöld barátot, ő a bazsalikom. Virágzás idején kell betakarítani. Nem szabad megvárni, hogy felmagozzon, mert akkor keserű lesz. A bazsalikom sikertörténet, ugyanis ez max a harmada annak, ami még lesz. Úgy nő, mint a dudva. Szinte azonnal fel is használtunk belőle. Tarjával csak ajánlani tudom, nyamm:

Mind a bazsalikomot, mind a cseresznyepaprikát szárítani kell (ha nem használjuk fel egyből). Napfénytől védett helyen, lehetőleg ott, ahol jól jár a levegő. A legjobb, ha felakasztja őket az ember:

3. És végül az egyik nagy örömöm az első uborka. Kicsit túlexponáltam a sztárfotót. Remélem nem sértődött meg! Nem volt túl sok ideje rá :) 

Ami (az esetleges) sértődöttségénél is határozottabb volt, az a fantasztikus íze, és az öröm, hogy ezt együtt alkottam a Teremtővel!