Ha már meghozták a fát, ha már be is hordtam, akkor muszáj ki is próbálni. Elsősorban nem fát, ugyanis abban biztos voltam, hogy meggyullad és elég. Inkább a kazán a kérdés! Nosza!
A kéményseprő azt mondta, hogy ez egy remek kazán. Nem egy mai csirke, mert a kilencvenes évek közepe-vége táján lett beszerelve, de ettől még tökéletesen működik. S bár az időjárás tekintetében elég indokolatlan a fűtés (mivel ennyire meleg mint az utóbbi napokban egész nyáron nem volt), de most kell kipróbálni, mert ha nem oké, akkor még most meg lehet javíttatni, vagy más megoldást keresni.
Szóval így néz ki a kazánunk. Van négy ajtaja. A felső csak a füstnek van, azzal nincsen gond. Felülről a második, az az akció helye, oda kell tenni a fát. Az alsó kettő pedig a szilárd égéstermék (főleg hamu) kivételére, ill. a levegő adagolására szolgál. Mindegyik ajtón van egy kisebb kör alakú ajtó is, ami tovább növeli a levegő adagolás mennyiségének és mikéntjének a lehetőségeit és egyúttal bonyolítja a helyzetünket.
Már a begyújtás sem egyszerű művelet.
Papírt teszünk be először a kazánba.
Annak a tetejére mehet a gyújtós, amit rengeteg munkaóra fáradságos munkájával gyűjtöttünk és törögettünk és vastagság szerint osztályoztunk. Öt hatalmas kartondoboznyi van eltéve, de már most látom, hogy kevés lesz.
Erre mehet a konyhakész, felhasogatott fa...
...majd egy-két kugli a kivágott fenyőből.
Ez eddig nem is lenne probléma, hiszen ez a művelet nem különösebben különbözik egy szkillesebb tábortűz megrakásától. De. Ha sikerül az ezt a rendszert begyújtani (hangsúly a "ha"-n van!), akkor jön a játék az ajtókkal.
Begyulladt a tűz. Kitűnő. De vigyázni kell! Az elején sok levegő kell (=sok nyitott ajtó és kis ajtó), hogy rendesen begyulladjon a dolog. De ha már frankó parazsunk van,...
Akkor be kell csukni az ajtók "X" százalékát, és csak kicsi levegőt ráengedni, mert ha sokat kap, akkor rengeteg füstöt csinál, amivel alapvetően nincsen baj, mert ezért van a kémény, de túl hamar leég a fa és így nem kevés energiát veszítünk. Még el leszek vele egy darabig, mire kitapasztalom a legoptimálisabb "ajtózást". A kombinációk tárháza végtelen...
De ettől még a kazánházban lesz csak meleg. Van egy kicsi elektromotor, ami a vizet átkeringeti a kazánon és elviszi a csöveken keresztül a radiátorainkba.
A motor nagyobb piros valami. A kicsi narancssárga pedig a termosztát. Igen bölcs módon nem egy adott helyiség hőmérsékletét méri, hanem a vízét. Állítólag 50-60°C-on kell keringetni, hogy jó legyen.
Aztán ha takarítjuk a kazánt (ami sűrűn elő kell hogy forduljon), akkor ilyen fém vödörre, vagy ládára van szükség, mert kerülhet bele parázs és a fémnek nem lesz baja tőle. Ehhez valamiféle lapát kell, úgyhogy be is szereztem egyet.
Többek között azért, mert az alábbi eszközöket találtam a kazánnál erre a célra...
Kicsit a Dózsa-féle parasztháború haditechnikai fejlesztéseire hajaznak... Lehet, hogy főurakat kitűnően lehet ezekkel gyilkolni, de kazánt takarítani azt biztosan nem!
Egy szónak is száz a vége :) Siker! Újabb dolgot tanultam!
(ez amolyan vágjunkeszelősképetabegyújtáshoz fotó)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése