Hull a hó és hózik, Viktor megint fá-zik

Igazából én nem szeretem a havat. Lehet, hogy ezzel a véleményemmel magányos vagyok, de így van. És itt már megint havazik. Hó-eső-hó-eső-hó! Komolyan mondom, annyi csapadék lehullott az utóbbi félévben, csak itt Szőlősben, amennyivel az egész Szaharát termővé lehetne tenni. Döbbenetes abba belegondolni, hogy vannak a világnak olyan pontjai, ahol egyáltalán nincsen víz és az ivás is gond, nemhogy az öntözés, vagy a mosás. Mi meg küzdünk a sok vízzel, az emésztővel, a penésszel, és állandóan megy a páraelszívó a házban, 2-3 litert összegyűjtve naponta. Durva.

De most igazából nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy megjött a fa második fele. Kb most fogytunk ki az előző adagból. Úgyhogy hozattam egy újabb kocsival. Ez most nem annyi, mint az előző, mert a hosszú tél rémképe miatt mindenki pánikol, és a fatelepek nem bírják az iramot! Egyszerűen nincsen  több (legalábbis egyszerre)!

Csütörtökön 11 körül jött meg a fa, semmi gond nem volt, bejött a furgon, leborította a fatárolónál a kertben. Gondoltam még felmegyek ebédelni, meg készülni a délutáni feladataimra. Szűk két óra múlva ez a kép fogadott a fatárolónál.

Tíz centi friss hó, a még annál is frissebb farakásomon. Úgyhogy nem elég, hogy be kellett hordanom a tárolóba, még a hó alól is ki kellett ásni. Ennek eredményeképpen így néz ki a fatároló (az első két talicskányi fa után). 

Még jó, hogy ma +5°C van, úgyhogy az egész leolvadt róla. Most 
már nem havas, hanem vizes a fa. De nem panaszkodom, hálás vagyok, hogy ezt is sikerült beszerezni, és hogy egyáltalán van. Úgyhogy jöhet az a hosszú tél, készen állunk! (De, ha lehet, inkább ne jöjjön...)