"Kiment a magvető vetni." - írja Máté a tanítvány. Eddig nem nagyon állt közel hozzám ez az egész, de most már értem, mit jelent ez: vetni. Kicsit el vagyok már késve a dologgal, de nincs mit tenni, eddig nem voltak meg a megfelelő feltételek. A lényeg az, vetettem.
Ezzel a fenti képpel kicsit lelőttem a poént, de legalább én is rajta vagyok. (Ezekben a "hátam mögött legyen a nap, hogy jók legyenek a fényviszonyok" telefonos képekben az az izgalmas, hogy semmit semmit látok a kijelzőn, csak vaktában kattintgatok.) Na mindegy, szóval két nap alatt majdnem teljesen végeztem a vetéssel. Azt hozzá kell tennem, hogy szinte semmi sincsen úgy, ahogyan elterveztem, de ez már nem zavar. Ahogyan adja magát, úgy lesz.
Nem sok dologra van szükség a vetés műveletéhez. A két legfontosabb dolog a kapa és a víz, leszámítva persze a magot és magunkat! Ez utóbbi (a víz) úgy oldódott meg, hogy Nagyapámtól kaptam egy búvárszivattyút.
Adott volt egy kút a ház előtt, amiben van víz. Csak vennem kellett a szivattyúhoz egy átmérőben stimmelő slagot. (Nekem ugyan elég lett volna 5 méter hosszú, de csak 25-ös csigában árulták. Egy darabig nem kell vennem másikat...) És vettem két 14 literes Ormányosszörnyet,...
...ezzel a víz dolog kivitelezése megtörtént.
Ezen kívül személyes dolgokat is vittem ki magammal a fő'dre (telefon, kulcs, papírzsepi, ivóvíz, kertészfüzet stb.), aminek szállítására a legalkalmasabb az IKEA-s szatyor. Majd az egész cucc bele a talicskába és csuhajja.
De hát hogyan zajlik a vetés? Már nagyjából kialakítottam az ágyásokat. A következő lépésben fogtam a kapát és sorokat húztam vele az ágyásokra. Azaz kicsi árkokat. A föld már kitűnően megszáradt,...
...aminek én, a legtöbb kertésszel ellentétben, örültem. Ezeket a kis árkokat bőven belocsolom az Ormányosszörnyekkel, majd a nedves földbe belevetem a magot.
Ezután kézzel betakarom földdel az elvetett magokat, de csak lazán. Egyébként a fenti képen a jobb oldali két sor répa, a baloldali kettő pedig hagyma. Az ember persze igyekszik betartani a magok tasakján és a szakkönyvekben írt vetési mélységet, tő és sortávolságot, de a "nagyjából" a mértékegység.
Persze mindeközben még mindig bőven jött ki gyep a kapahúzás nyomán, és még fog is. Talán még jövőre is.
A különböző sorokat pedig a magok tasakjával jelöltem (botra tűzve), így bizton tudni fogom mi, hol van.
Tehát, amiket vetettem: zöldhagyma, retek, répa, hagyma, spárga, saláta, kapor, petrezselyem, cukkini, patisszon, karalábé, zöldbab, uborka, rukkola, káposzta, kelkáposzta... azt hiszem ennyi. Sokfélét, mindegyikből keveset. Ez kísérleti év.
Közben a következő tippeket kaptam tapasztalt falubéliektől, akik figyelemmel kísérték a bénázásomat:
1. A magot "belocsolni" kell és nem "meglocsolni." Azaz, nem elvetjük, betakarjuk és meglocsoljuk, hanem kvázi alálocsolunk. Ez azért van, hogy ne keményedjen meg a talaj a mag fölött.
2. A fokhagyma tompa fele van lefelé a földben. Lehet fordítva is, de azzal jól megszívatjuk szegény fokhagymát, mert gyökere lesz fent.
3. Fűrészfog alakzatban kell vetni, mert azzal helyet takarítok meg.
4. Az uborkát Márk napján kell vetni. (május 25. azaz ma :))
Az utóbbihoz kapcsolódik a poszt címe is. Tudniillik két fajta uborkát vetettem: csemegeuborkát és Mohikán F1-et. Ez utóbbit már erkélyen is sikeresen termesztettem Pesten, ezért "második". És úgy gondoltam, hogy egy ilyen kipróbált mohikán megérdemel egy tisztességes wigwam-ot, pontosabban tipi-t, úgyhogy a föld közepére alkottam is egyet nagyhirtelen, amire majd felfuthat.
Uff! Néha nekem is kijár egy kis kreatív bohóckodás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése