Parasztizálok - 57. nap

Elkezdődött. Megtörtént a plusz boronálás, és gyeptelenítettem a földet, amire még szükség volt. 
Durva így - egy félmondatban összefoglalva ("gyeptelenítettem a földet") - olvasni  egy két délelőttös brutál munkát! E két délelőtt alatt teljesen megváltozott (többször is) a hozzáállásom a kertészkedéshez.
Ezek a lelki folyamatok nagyjából e köré a három állapot köré csoportosultak:

1. Falusi romantika
2. Pánik és (majdnem) megfutamodás
3. Józan parasztizálás

Hát igen, az elején, mikor reggel hatkor kiléptem gumicsizmában a házból és reggeli harmatos fűben kicaplattam a kertbe, még nem tudtam, hogy mire vállalkoztam, csak azt éreztem, hogy most annyira nagyon földművelő vagyok, és ez annyira annyira...
Aztán amikor letört derékkal, egy egész délelőtt után arra eszméltem, hogy még a felénél sem járok a gyeptelenítésnek és dolgoznom is kéne (mármint a munkám kapcsán, nem a kertben!), mert a feladataim nem végzik el magukat, akkor arra gondoltam, hogy "hagyom a francba az egészet, én erre nem vagyok alkalmas"! A romantika - mondhatni - szertefoszlott egy napos délelőtt alatt! Rá kellett döbbennem, hogy hatalmas fába vágtam a fejszémet (vagy inkább földbe a kapámat). Ez nem erkély, és nem két négyzetméter, hanem komoly dolog!
Aztán mégiscsak rávettem magamat, hogy másnap (azaz ma) is kimenjek. És csodák-csodájára sikerült végeznem! 
S végül így jutottam el a "józan parasztizáláshoz", azaz valótlan romantika nélküli, reményekkel és (valószínűsíthető) kudarcokkal is teli jóízű földműveléshez, amihez van kedvem.
Mindezek a szintek a munkafolyamat mikéntjében is meglátszódtak.

Először kimérten és kényelmesen dolgoztam. A követező eszköztárral:

talicska, ásó, kapa, gereblye, két hosszú léc és ágak...

mérőszalagok és madzag

Az volt terv, hogy a mérőszalaggal lemérem az ágyások kellő szélességét és kijelölöm földbetűzött ágakkal, ahogyan megterveztem, és így egyszerre gyeptelenítek és elkészítem az ágyásokat. Kettőt egy csapásra. Miután kínkeservesen elkészült az első ágyás (ezer kipróbált módszer után), meglett a technika.

Tehát: behúzom a talicskát abba a vonalba a terület szélén, ahol a két ágyás közötti "járda" helye lesz. A talicska lábába beakasztom az 5 méteres mérőszalag tokját, kihúzom, ez lesz a járda egyik széle, a másik szélét pedig a deszkákkal jelölöm. A köztes részen csendes csárdást járok addig, míg kemény nem lesz a talaj, majd kapát-gereblyét ragadva kipiszkálom a gyepet a járda két oldalán lévő ágyásokból. Ha végeztem az öt méterrel, elhúzom a talicskát az elkészített "járda" végéhez és kezdődik elölről a dolog.
Az elején mindent lemértem, majd az SI-t felváltotta a sacc/kb, aztán az ahogyesikúgypuffan! A végén már csak érzésből nyomtam, követve a talaj természetes vonalát és egyenetlenségeit. És azt kell mondanom így voltam a leghatékonyabb.
Tökéletes munkát persze nem tudtam végezni, mert ahol belevágtam a kapát a földbe ott gyep jött elő. Tudniillik a szántás és a boronálás nem szublimálja el a gyepet, csak "arccal lefelé" fordítja.

Gyomirtó híján bízni kell abban, hogy a gyep elszárad-elpusztul ha fejjel lefelé van. De azért a nagyját sikerült elintézni.

Tanulságok:
Az ember elképzel mértanilag kiszámolt, horizontálisan és vertikálisan tökéletes és vizuálisan is letisztult kertet, matekfüzetszagú munkafolyamatokkal és ágyásokkal, de valójában maga a föld adja meg és jelöli ki a ker(e)tet!
A földműveléshez alázat kell, mert nem én teszek szívességet...