"Kezdjük el...!"

Eljött a február vége, így lassan-lassan kezdődik a kerti munka. Egyenlőre még csak bent. :) Mégpedig a palántavetéssel, azoknak a zöldségeknek az esetében, amelyeket márciusban bent kell elvetni. Persze át lehet ugrani ezt a részt, és egyből palántákat venni, de szerintem magról az igazi (és nem mellesleg olcsóbb is). Amúgy még várhattam volna vele nyugodtan, de most volt időm rá, de egy-két hét ide vagy oda... öööö, remélem nem számít...

A nap képe - Tavasz-váró

Elképesztő, hogy egy héttel ezelőtt még nem tudtam átjutni Somlóvásárhelyre, mert akkora hó volt, ma pedig már kesztyű nélkül és napszemüvegben bicikliztem. Itt, vidéken, nagyon meg lehet érezni az évszakokat. Vagy éppen azok hiányát...
Tegnap reggel beleszimatoltam a levegőbe és bár deres volt a fű, de pólóban mentem ki körbenézni a kertben, mert éreztem a tavaszt! Ugyanez a hőmérséklet ősszel már minimum pulcsit húzott volna rám. Délután pedig már (Ritával) vadludakat láttunk visszatérni! "V"-alak, gágogás, minden ami kell.
Ma pedig, ha már várnom kellett, akkor készítettem a Somlóról egy képet, amolyan tavaszköszöntőként.

Hull a hó és hózik, Viktor megint fá-zik

Igazából én nem szeretem a havat. Lehet, hogy ezzel a véleményemmel magányos vagyok, de így van. És itt már megint havazik. Hó-eső-hó-eső-hó! Komolyan mondom, annyi csapadék lehullott az utóbbi félévben, csak itt Szőlősben, amennyivel az egész Szaharát termővé lehetne tenni. Döbbenetes abba belegondolni, hogy vannak a világnak olyan pontjai, ahol egyáltalán nincsen víz és az ivás is gond, nemhogy az öntözés, vagy a mosás. Mi meg küzdünk a sok vízzel, az emésztővel, a penésszel, és állandóan megy a páraelszívó a házban, 2-3 litert összegyűjtve naponta. Durva.

De most igazából nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy megjött a fa második fele. Kb most fogytunk ki az előző adagból. Úgyhogy hozattam egy újabb kocsival. Ez most nem annyi, mint az előző, mert a hosszú tél rémképe miatt mindenki pánikol, és a fatelepek nem bírják az iramot! Egyszerűen nincsen  több (legalábbis egyszerre)!

Csütörtökön 11 körül jött meg a fa, semmi gond nem volt, bejött a furgon, leborította a fatárolónál a kertben. Gondoltam még felmegyek ebédelni, meg készülni a délutáni feladataimra. Szűk két óra múlva ez a kép fogadott a fatárolónál.

Tíz centi friss hó, a még annál is frissebb farakásomon. Úgyhogy nem elég, hogy be kellett hordanom a tárolóba, még a hó alól is ki kellett ásni. Ennek eredményeképpen így néz ki a fatároló (az első két talicskányi fa után). 

Még jó, hogy ma +5°C van, úgyhogy az egész leolvadt róla. Most 
már nem havas, hanem vizes a fa. De nem panaszkodom, hálás vagyok, hogy ezt is sikerült beszerezni, és hogy egyáltalán van. Úgyhogy jöhet az a hosszú tél, készen állunk! (De, ha lehet, inkább ne jöjjön...)

Hójelentés a Somlóról

Behavazódtunk. Ahhoz képest, hogy már lassan kifelé kéne jönni a télből... Gyerekkorom óta nem láttam ekkora havat, bár lehet csak nem a megfelelő helyeken laktam eddig. De a (falusi) élet ilyenkor sem áll meg. Sőt! Először is ki kell jutni a házból, aztán átvágni a kerten és az utcafrontot is letisztítani. Muszáj. És nem csak a "tisztaudvarrendesház" örök érvényű világtörvénye miatt, hanem mert nem venném sem a lelkemre, sem a zsebemre, ha miattam törné ki valaki a nyakát a ház előtt.
Nosza.

És persze fűteni is kell. Márpedig ha nincs fa, nincsen meleg. A fa behordása nem hóhelyzet kérdése. Gyanítom nem én vagyok az egyetlen, akinél ez a helyzet. De valószínűleg csak én nem gondoltam arra, hogy a havazás kezdetén már behozzak több napnyi fát, azon egyszerű oknál fogva, hogy a (vizes)havas fa nem túl jól ég. 

Ma is tanultam valamit.

Nap képe - Júniusi

Élénken él bennem egy emlék. Még 2010-ben, Szolnokon, nem sikerült levinnem a karácsonyfát a ház elé abban az időszakban, amikor egy külön autó járt végig a városon, hogy begyűjtse a kuka mellől a fákat. Január vége felé kaptam észbe, hogy talán ideje lenne megszabadulni a karácsonyfától. De akkor már nem mertem levinni a kukához, nehogy a ház mélyen tisztelt lakóközössége vérszemet kapjon. Az idő múlásával, a fa levitelének gondolata egyre cikibbnek és cikibbnek tűnt. A vége az lett, hogy az öcsémet kéretem meg júniusban, hogy a csontig száradt, tűlevél nélküli fát csempéssze ki a szomszéd ház elé...
Most ezzel nincsen gondom, a fát levittem a ház mögé a fatárolóhoz, és jövőre a kandallóban fogja végezni. 
Addig is jelzi, hogy végérvényesen vége az ünnepi időszaknak. Ideje jelmezt ölteni.

A nap képe - Fülorrászat

Azt hiszem, még egy posztot megérdemel a téli falusi gasztronómia. Hiszen nem csak a disznóvágás, vagy a disznóságokkal teli kamra jellemzi ezt az időszakot. Van egy különleges étel, amelyet (többnyire) csak ekkor készítenek. Ez pedig nem más, mint a kocsonya. Sokaknak nehéz feldolgozni, hogy mi minden van a kocsonyában. Minden ami máshova nem kell. Persze a disznósajtba és a hurkába minden mehet, csak ezt nem szoktuk figyelembe venni, mert a kocsonyában látszik a legnyilvánvalóbban.
Alapja: a köröm, de füle, orra, farka, bőrke - és mifelénk - füstölt csülök dukál hozzá. Kiváló étel, és amióta feltalálták a kuktát, még csak rá sem megy napom. Nyamm.

U.I: És ha valakit még nem sikerült meggyőznöm, akkor egy kis kedvcsináló eme kulináris műremekhez.

A nap képe - Fitness kamra

Gondolkoztam, hogy mivel is kívánhatnék minden kedves KravSaláta olvasónak boldog új évet. Arra jutottam, hogy a falusi élet tengelyét kell megragadnom ehhez! Ez a tengely pedig nem más, mint a helyes és normális táplálkozás. De ez nem azt jelenti, mint amit sokan gondolnak. Ez a természetes alapanyagokból, egészséges növényekből és állatokból/tól származó értelmes kajákat jelenti.

Higyjé(te)k el, simán meg lehet enni a szalonnát-kolbászt-sonkát-stb.t este tízkor is, ha másnap felhasogatsz egy köbméter fát, vagy ellapátolsz végtelen mennyiségű havat. 

BUÉK