Panelgyerek falun 1. (A Kravsaláta újjászületése, avagy a reprezentatív fűnyírás)

Hát igen. Majdnem egy év telt el azóta, hogy bejegyzést tettem itt a KravSalátán. Nem szabadkozom, nem volt nagyon mit írni. Az erkélykertemet nem indítottam újra idén, mert tudtam, hogy költözni fogunk és nem volt túlzottan kedvem még paradicsomokat, meg a többi növényt is költöztetni. Meg arról sem vagyok meggyőződve, hogy túlélték volna.

De most!!!

Az történt ugyanis, hogy falura költöztünk, a 14. kerületből Somlószőlősre.

Hogy miért? Az hosszú. Legyen elég annyi, hogy ez így most jó :) Viszont én, aki a tizediken nőttem fel, nem igazán konyítok a falusi dolgokhoz. De tanulni szeretek, így hát neki is vágok ennek a kalandnak! Azt hiszem ez irányú törekvésem és/vagy szerencsétlenkedésem megérdemli a dokumentálást. De aki kertészkedésről akar hallani, az se legyen hűtlen a blogomhoz, ugyanis tavasztól földet művelek. Ekkorát.

Vagy leginkább akkorát amekkorát bírok. Addig is induljon a falusi kaland...

...a fűnyírással. Az ember (de legalábbis én) először a fűnyírás problematikájával szembesül, ha kertesházba költözik. Nem nagy kaland - gondolnánk, de fontos, hiszen a portának rendben kell lennie. Ahhoz pedig hogy rendben legyen a füvet le kell nyírni. Hála Istennek megszántak egy fűnyíróval szinte egyből, ahogy odaköltöztünk, mivel, ami van, annak el van törve a pengéje. Így kaptam kölcsönbe őt.

De még a városi fej nem szokta meg a új teret, ami sokkal nagyobb mint... bármi. Nem egy erkélynyi területet kell falun gondozni. Itt focipályákban lehet mérni a portákat. A miénket is. Te jó ég! Ennek hol van a fűgyűjtő puttonya, vagy mi a csudája? Nem elég, hogy ekkora a terület, még fel is kell gereblyézni.

- Nyugodj meg - mondta Dénes (akinek ezúton is köszönöm a kölcsönbe adott gépet) - ez ledarálja füvet, nem kell gereblyézni.

Ilyenről sem hallottam még, de ötletes. Amúgy a majdnem druszám (mert, hogy Viking márkájú a gép) benzines üzemű. Dénes volt annyira jó fej, hogy benzint is hozott hozzá. Falun nem játszik a villanyos fűnyíró, mert a világ összes hosszabbítója sem lenne elég ezekhez a méretekhez.

Elég az hozzá, nekiindultunk Majdnemdruszámmal, hogy legyőzzük a telket. Nem volt egyszerű. Csalánrengetegen vágtuk át magunkat. Dióhéj és cseresznyemag repeszek kereszttüzében is helytálltunk. Kikerültük a köves-tuskós helyeket. De azt senki nem mondta, hogy ez egy egész délutános program lesz! És azt sem mondta senki, hogy utána nem fogom érezni sem a csuklómat, sem a vállamat. Komolyan mondom jobb, mint egy edzés.

Úgy a felével lehettem kész a dolognak, amikor egyszer csak lefulladt a jószág. Üzemanyag utántöltésre szorult. Kis híja volt, hogy ki nem nyírtam. Az üvöltő felirat ellenére majdnem ide töltöttem a benzint.

Úgyhogy, akinek eddig nem volna tiszta: az "OIL" feliratú nyílásba olaj kell. A benzint ide kell tölteni:

Jelzésértékű a benzinkút szimbólum.

Túlestem a tankolás traumáján, és amikor az utolsó szakaszt nyírtam le döbbentem rá, hogy nem, még nincsen vége! A háznak négy oldala van, és bizony mind a négy oldalon van fű. Ekkor fedeztem fel ugyanis, hogy még itt is van kert.

No, de ezzel is végeztem. Sőt még az utcafronton, kívül is lenyírtam (bár azt elvileg az önkormányzat csinálja). Kicsit rontotta a respektemet, hogy háromszor lefulladtam (persze pont az utcán), de annyi baj legyen.

Végül elraktam a gépet. És beálltam a garázsba a kocsival...