Úgy gondoltam, hogy annyira jól sikerült a hónapos retek, hogy lehetne vetni még egy kört. Meg is tettem.
Itt még nem nagyon látszik, csak az ágyás, de majd (remélem) kihajt. Ilyenkor ugyanis nehezen bújnak ki földből a növénykék a meleg miatt. És locsolni sem szabad a tetejét, mert megkeményedik a mag felett a föld és akkor nulla esélye marad.
Ezen kívül egy falubélitől (Ilonka néni) kaptam spenót palántát. Ez egy különleges spenót, ugyanis fut. Mármint a talajon és nem el. És - nem mellesleg - ötven (50!) éves. Ezt a spenótot ugyanis Ilonka néni még ötven évvel ezelőtt kapta valakitől, amikor a lánya megszületett. Azóta a spenót fut, felmagzik, elveti magát és megint fut, megint magzik és megint elveti magát... Magától. Télen csak be kell egy kis szalmával takarni és tavasszal minden kezdődik elölről. És ráadásul bármikor lehet fogyasztani minden életszakaszában. Kicsit hihetetlennek tűnik, de nyitott vagyok.
Nem tudom, ki hogy van vele, én nagyon szeretem a spenótot. Elültettem ezt a csodafajtát és remélem, hogy nekem sem lesz többet spenótra gondom... úgy... ötven évig! Bár ebben a melegben lehet, hogy nem erednek meg. Ha ez a tragédia megtörténne, akkor ígéretem van magra is. Persze csak jövőre.
Elvileg így kell majd kinéznie.
Már várom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése