A helyzet az, hogy én kijelentettem, hogy a szedésen kívül nem vagyok hajlandó semmilyen más munkafolyamatban részt venni. Rita egyedül nem bírta volna, így beszerveztük anyámat és az így alakult duó két napi hősies munkával befőzte azt a bruttó harminc kiló cseresznyét, amit (főleg) én szedtem le!
A fenti képen látható vödrökbe szedtem, hol földön állva, hol fára, hol létrára mászva, és aztán fent a házban lavórba gyűjtöttük.
Szedés közben, amire figyelni kell, hogy azt a kicsi rücskös "ágacskát", amiről a cseresznyék a szárukon lógnak azt ne tépjük le, mert akkor jövőre nem nő ott. Nekünk hál' Istennek ezzel nem volt gondunk, mert a leszedett harminc kiló meg sem látszódott a fán!
A feldolgozás nagyon kemény volt (így mesélték), nem is csak a mennyiség miatt, hanem azért is, mert ez a cseresznye teljesen bio. Azaz full tele van kukaccal. A lányok megszenvedtek vele.
Először a kompót készült el. (Recept) Szirupot kell készíteni (cukor, víz), majd felforralni és ráönteni a befőttesüvegbe belerakott cseresznyére. Majd lezárni és irány a dunszt (fa láda, teletömve ronggyal). A cél, hogy minél lassabban hűljön ki, így tartós marad, tartósítószer nélkül is. Előtte érdemes meleg vízbe áztatni a befőttesüvegeket, hogy nehogy szétpattanjanak a forró sziruptól.
Majd a lekvár következett. Szerencsére a cseresznye nem szilva, hogy fél napot kelljen főzni, viszonylag gyorsan kész van. Mi tettünk bele dzsemfix-et, hogy "lekvárosabb" legyen. Az ízesítések pedig: sima, fahéjas (karácson ízű:)) és gyömbéres. Majd ez is bele a dunsztba három napra.
Végül nem marad más hátra, mint tesztelni.
És milyen jól mutat a kamrában. A bébipapis üvegek is jók lettek végül valamire.
Bár most, (ennyi meló után) egy darabig egyikünk sem akar cseresznyét látni sem, nem hogy enni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése