Bementünk délelőtt Pápára vásárolni és felfedeztünk egy kitűnő gazdaboltot ahol minden lehet kapni, ami csak kell a kertbe. A meglévő prioritások alapján vettünk egy bográcsot, egy állványt hozzá, nyársakat, egy hamuzó kanalat a kazánhoz, és egy gumicsizmát nekem. Nem kevés lóvét hagytunk ott, de megérte.
Ezen felbuzdulva rögtön építettem egy tűzrakó helyet a kertben talált bontott téglákból és járólapokból. (nagyjából egy fél lakótelepnyi bontott anyag van a telken) Meg is örökítettem egy anim gifben a vásárlás és a munka eredménye közti frigyet.
Az a baj, hogy a munka vonzza a munkát, úgyhogy belelendülve a dolgokba (és visszatérve útépítő énemhez) kiszabadítottam a hátsó telek járdáját.
Majd, ha már ott voltam, akkor leirtottam a csalán egy részét, ami a diófa alatt volt.
Az így kapott tisztáson pedig bűn lett volna nem nyársalni egyet iziben.
Készítettem elő fát, papírt és a kivágott fenyő rönkjeit ülőalkalmatosságnak (minden mindennel összefügg), no meg mindenféle jó nyársalnivalót...
...kipakoltam az asszonyt és a gyereket is,...
...mert nem venném a szívemre, ha Zoé nem mondhatná el (majd) magáról, hogy az első alkalommal, ami csak adódott, volt nyársalni, még ha utószezonban is.
Had' lobogjon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése