Panelgyerek falun 5. - Szilvajándék

Váratlan ajándékban részesített a teremtett világnak az én kerítésemen belülre eső része. Kint éppen kiszáradt fákat vágtam (pontosabban fűrészeltem) ki. A sok tüzelőnek való fa között felfedeztem egy félig termő szilvafát.

Persze nem fél szilvákat terem, hanem csak a fele terem, mégpedig az a fele, ami eddig nem tűnt fel. Gyorsan be is szaladtam a létráért és rögtönöztem egy szilvaszüretet.

Lett belőle kb. másfél kiló!

Aztán gondoltam, ha már itt a létra, akkor körbenézek hátul az erdőmben(!) is, hogy van e valami jóféle dolog. És láss csodát volt!

Így ez nem nagyon látszik, de ez egy ringló fa. Pontosabban legalább három (nem tudtam megállapítani konkrétan, olyan kusza).

A vödörben már jól látszik. Piros és sárga ringló is. Szilvajándék. Összvissz bő két kiló, de nagyon hálás vagyok érte!

Rita finom gyümölcslevest főzött belőle, legalább is ezt mondta, tudniillik én nem szeretem a gyümölcslevest. :) De kicsit szemeztem belőle, és - elmondhatom - nyersen is nagyon finom volt.

Bréking!

A szilvajándék mellett mással is meglepett bennünket a Teremtő és Erzsike néni a szomszédunk. Ez előbbi lándzsás útifüvet tett a kertünkbe, amiből Rita ezt készítette.

Mézet rá és kész a lándzsás útifű szirup. Még nem jó, de türelmesen várunk míg elkészül, beérik.

Az utóbbi: Erzsike néni átcsöngetett, hogy az egyik patisszonja átpartizánkodott a mi kertünkbe és ott növekedett. A gyökere és a szára Erzsike néninél volt, de a termés már nálunk nőtt fel. És ha már így van, akkor szedjük már le mielőtt a meztelencsigák martaléka lesz.

Itt jegyezném meg, hogy bármekkora mennyiségű rántott patisszont meg bírok enni.