Bár hozzá kell tennem, hogy csak 2 órára mentem el kontárkodni, hogy legyen egy szüreti élményem... Ahhoz képest elég hosszú poszt lett... (Akinek nincs kedve vagy ideje elolvasni a posztot, az ugorjon a végére, ott talál mozgóképes összefoglalást! De persze ilyen olvasó nincs, ugye?!)
Amúgy nem ez volt az első szüretem, teszem gyorsan hozzá. Az elsőre Szlovéniában került sor, ott készült az alábbi megkapó kép is. Én, mint a puttonyos, vagy ahogy ott mondták (gondolom szlovénul): "püjtor", ami a nevemmel együtt nagyon közkedvelt kiabálás lett: "Viktor püjtor!".
Na, hát ez a kép se ma készült!
De visszatérve, felmentem a hegyre szüretelni. Ez amúgy nem elég pontos megfogalmazás, mert a hegy elé mentem valójában. Amint az látszik is a képen.
De ne tévesszem meg senkit a dolog, mert ez nagyon jól van így! Tudniillik nem kell magasra mászni, nem kell 45°-os lejtőn egyensúlyozni, mégis élvezhetjük a Somló talajának, földjének előnyeit, savait, zamatát. A Somló vulkán volt valamikor és sok jóságból, ami kijött a Föld magjából még a hegy elé is jutott bőséggel. Ettől van a somlói, pontosabban somlai (mert a somlói a galuska, a bor pedig somlai) bornak egyedi íze és jellege. "Mátyás király is szerette a Somlót, seregét a somlói borral tüzesítette a német ellen. Mária Terézia a „nászéjszakák borát” rendelte innen és tudva levő, hogy tizenhat gyermeknek adott életet. A reformkor és a romantika nagyjai, például Széchenyi, Vörösmarty, Mikszáth is szívesen látott vendégek voltak a szőlősgazdáknál."- írja www.somloiborvidek.hu.
De hogyan is néz ki a szüret ma? Hát mindenek előtt le kell szedni a szőlőt, mert anélkül nehéz. Ez a következőképpen néz ki: a szőlő általában sorokban van, minden soron egy-egy pár megy végig metszőollóval. Az egyik az egyik oldalról, másik a másikról, nehogy ne vegyenek észre minden fürtöt.
Ők vödörbe szedik a szőlőt, ami nem a puttonyba kerül (mert nem lejtőn vagyunk, így nincs szükség rá), hanem egy külön erre beállított ember elviszi a teli vödröket a sor végébe, és leteszi.
Aztán egy másik ember (aki speciel most én voltam) elviszi ezeket a vödröket az utánfutóra.
(a háttérben ott a biciklim) Amikor megtelik az utánfutó, akkor elgurulunk vele arra a helyre, ahol a további műveleteket el lehet végezni. Akinek pont a szőlő mellett van a présháza, annak jó dolga van.
Az első művelet, hogy a vödrökből kiöntjük a szőlőt a darálóba.
Onnan a lé és hús megy abba a hatalmas vájlingba, aminek a nevére nem emlékszem. A szára-magja meg egy másikba. Ami alul van az a húsos, ami kék és a piros között van bal oldalt, az a száras-magos.
Ezt követően, a leves-húsos cuccba beledugunk egy szúnyoghálós pvc csővel felszerelt búvárszivattyút, hogy leszívja azt a levet amit eresztett és átnyomja egy hasonlóan nagy műanyag vájlingba. (A szúnyogháló most kivételesen nem a szúnyogok ellen van, hanem szűrő funkciót lát el.)
De a lé nagy része benne marad a már ledarált szőlőben, ezért át kell merni vödörrel a présbe. (fa léces hordónak kinéző zöld vasas cucc)
Aztán, a présben a lécek között kicsorog a lé egy tálcára, ahonnan egy szűrőbe megy, onnan pedig a szivattyúval át abba a nagy műanyag vájlingba, amiről már beszéltem.
És, igen, ez már a must, aminek le kell mérni a cukor-fokát, hogy elég jó-e. Hát nem volt az. Ebben az évben egész nyáron esett és alig sütött a nap. A szőlő fele elrohadt...
...a másik felének pedig elég alacsony lett a foka kb. 13. Lehetett volna 15-16° is, de mivel nem, ezért kell egy kis cukrot adni hozzá, hogy tisztességes bort kapjunk a végén.
A mérő eszközünk pedig egy horgász-úszó-szerű műszer, ami a süllyedése mértékével mutatja a cukor fokát. Gondoltam, hogy feladok egy képrejtvényt, hogy az eddigi képeken ki találja meg az fokmérő eszközt, de mivel nem tudnék felajánlani nyereményként semmit, és (nem mellesleg) ez a blog nem a Füles, így mutatom bekarikázva pirossal.
A mustot aztán beletöltjük hordóba vagy tartályba és érni hagyjuk amíg bor nem lesz. Bár valószínűleg ez ennél bonyolultabb, de jelenleg ennyi információval rendelkezem.
Foglaljuk össze a dolgot egy percben, mert ha egy kép többet mond ezer szónál, akkor a videó...? És ezzel el is indul a KravSaláta-TV! Innentől már mozgóképpel is elárasztom a tisztelt nagyérdeműt! :)
És a ráadás!
Ugyanaznap délután felavattam a bográcsot, amit vettem, mégpedig nem mással mint gulyással! Ezt, és a jó társaságot, akikkel ezt megtehettem, jól megünneplem egy kitűnő anim giffel. (kicsit rá vagyok kattanva mostanság a gifekre)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése