Panelgyerek falun 6. - Özönvíz és ami mögötte van

Említettem már, hogy Angliába költöztem? Nem földrajzilag, hanem csapadékilag. Döbbenetes, hogy mennyi eső esett az elmúlt másfél hónapban. Csakhogy ameddig Pesten csak bosszankodtam, hogy "megint esőkabátot kell venni", vagy "mit kezdjek magammal ebben az esőben", és néztem ahogyan az Időkép.hu-n vagy a TVben mennek az animált cuki kis felhők, addig itt ez élet-halál, (vagy kicsit megfoghatóbban) étel-halál kérdése! Nem akarom túldramatizálni a dolgot, de hihetetlen pusztítást végez az is ha nincs elég eső, mert aszály van, de az is ha túl sok!

Vasárnap több helyen is komoly károkat okozott a sok eső és belvíz. Csak néhány kép, hogy érzékeljük.

A fenti kép Nagyalásony határában készült. A jobboldali erdősáv végén a Somló látszik.

Ez a kép ugyanaz az útvonal, csak kicsit később. Ez a szakasz, úgymond "gödörben van", itt egy-két napja még nem nagyon lehetett közlekedni, mert a belvíz elborította az utat. Ma már csak az egyik sáv nem volt járható. Aranyos közmunkások bóját is tettek a széléhez, ha nem tűnne fel...

A következő kép pedig Vid előtt készült. Semmit nem tudnak learatni az emberek, mert hiába érett meg pl. a napraforgó, sem a kombájn sem pedig a traktor nem tud rámenni a földre. De ez még a jobbik eset...

a rosszabbik...

Ez Kisszőlős határa. Gyakorlatilag lábon rohad el a termés. Fekete mezők. Mintha Mordorban járnék.

De közvetlenül bennünket is érintett a dolog, mert szerencsénkre a mi telkünk a falu legmélyebb pontja, így minden víz hozzánk folyik.
Nem elég, hogy esőben nem lehet dolgozni, de cuppogós sár van már mindenütt. A kert nagyobbik felében ezt lehet látni, ha elhajtod a füvet.

A kocsival már be sem állunk a garázsba, mert ezt történik ha végigmegyünk a kerten a garázstól a kapuig.

Jó, de elég a negatívkodásból, jöjjön valami örömteli is! A diófát marhára nem érdekli az eső, és vízben tocsogva, betegen is annyi diót terem a bőven elég nekünk. 

Ma kezdtük felszedni. Nem lehetett már halogatni (pont a sok víz miatt), mert megrohad a földön. Úgyhogy indult a vadászat. 

(a tetőcserép nem tudom hogyan kúszott bele a képbe) A víz mellett, ami még nehezítette a dolgot az a töménytelen mennyiségű csalán, amit képtelenség kiirtani!

És persze a diófa alatt a legsűrűbb. Annak ellenére, hogy elvileg a dió lehullott levele kiirt mindent! Na persze... Komolyan mondom öko tudat ide vagy oda, én ki fogom gyomirtózni az egészet a francba! Mert bizony ebből kellett kivadászni a diót. Izgalmas volt.

De legalább meg lett az eredménye. Ugyan még nem végeztünk de szerintem a fele már megvan. 

A többit majd holnap.

Addig is kiterítettük a termést száradni. Végre értelmet találtunk a pince tetejének.

Kint hagyom éjszakára. Remélem nem fog esni.