Tartós tök, párkány pari és rózsaszín kézműves fokhagyma

A tök túltengésünkről méláztam már sokszor sokat (befejeztem az alliterálást), és ígértem is, hogy mutatok egy új tök tartósítási praktikát, amiről hallottam. Tudniillik tele a fagyasztó és valamit csinálni kell az irdatlan mennyiségű tökkel. 
Először is be kellett szerezni ládákat, amiben tárolni lehet, majd egy egyszerű művelettel tartósítani a tököt. Elvileg. Mert elvileg januárig is kibírja így, ha száraz hűvös helyen van.

A nap képe - Jó kaprosan

A kapor is teljesen beért. Nem mintha nem lett volna jó az elmúlt egy hónapban bármikor, de elkezdett felmagzani, így muszáj volt learatni az egészet. Kétféleképpen lehet a kaprot "tartósítani":
1. fagyasztás, 2. szárítás Ez utóbbit választottuk, mert a fagyasztóban lévő szabad hely drasztikusan lecsökkent a tökinvázió miatt (és még lesz is róla szó rövidesen). Fantasztikus illat van a házban és látványnak sem utolsó (lenne, ha nem lenne extrahomályos a kép).

A nap képe - Tökölünk

Durván berobbant a tökszezon. Olyannyira, hogy folyamatosan tököt eszünk, teleraktuk a fagyasztót, ajándékoztunk és még mindig van/lesz (bár már mérséklődött kicsit az érés üteme). Rengeteg a spárgatök, a patisszon. A cukkini lényegesen kevesebb, de ez azért van, mert a 10 növényből, amit ültettem csak kettő kelt ki, de még így is teljesen elég. 
Az alábbi kép négy (4!) nap termése. És még a sütőtök csak most kezd növögetni. De majd ősszel...

Savanyú-projekt hordósan, kovászolás üvegben, avagy tombol az uborkaszezon

Itt az ideje, hogy elkezdjünk gondolni a jövőre. Legalábbis a savanyúság tekintetében. Érnek a zöldségek a kertben, lehet savanyút gyártani.

Sajnos nekünk nem lett uborkánk, pontosabban annyira kevés, hogy éppen csak szendvicsbe elég, de szerencsére a helyi szociális ökoszövetkezetnél lehet vásárolni mindenféle idényzöldséget, így ubit is. Meg kaptunk is két vödörrel egy kedves kertai ismerősünktől, Katitól, akitől az alábbi savanyúság recept is származik. Tavaly adott vagy tíz litert a savanyúiból, úgyhogy tesztelve van. Iszonyatosan finom. Remélem nekünk is sikerült elkészíteni.

A nap képe - Nem vész el csak átalakul

Említettem már, hogy van egy nyulunk. Jelentem: csak volt. Valószínűnek tartom, hogy megérezte, hogy a fazék illatát és meglógott. Nem tudom hibáztatni. Amúgy, ha jól láttuk, akkor átköltözött Kisszőlősbe. Egyszer mintha felvillant volna a bundája az egyik kapualjban...
De ami miatt írok, az az, hogy bár a nyúl megszökött, de hagyott itt nekünk kukoricát. Íme:

Nem rég vettük csak észre, hogy arról a helyről, ahova rendszeresen ürítettük a nyúl almát, két kukoricatő sarjad ki. Ez azért lehetséges, mert a nyúl kapott vegyes magot és zöldet is. És, nyilván, azok a magok, amiket véletlenül kikapart a tálkájából és nem ette meg azok a forgácsba kerültek. A másik lehetőség, a forgácsba kerülésre... a nyúlon át. De ezt most hagyjuk.
A lényeg, a lényeg: íme az élő példa az anyagmegmaradásra, nem vész el csak átalakul.

Kapros-tejfölös rakott zöldség a kertből

Most már szinte folyamatos a betakarítás a kertben. Mindig érik valami. Most például a zöldbab indult be nagyon (2 és fél kilót már leszedtünk és szerintem háromszor ennyi lesz még ezen felül). Szinte naponta le lehet venni egy karalábét is, a cukkini fantasztikus és a répa is alakul. A fölös mennyiség konyhakészen megy a fagyasztóba, de a legjobb mégiscsak frissen, idényszerűen fogyasztani.

Ennek jegyében készített Rita rakott zöldséget, kaprosan. 

A nap képe - GIFleves ebédre

Milyen jó, hogy egyre több mindent lehet szedni a kertben. Az ember learatja a munkája gyümölcsét - vagy jelen esetben - zöldségét!

Olyan sok szép zöldség van már, és kaptunk is innen-onnan, hogy ideje összedobni egy jó levest. Legyen mondjuk... karfiolleves. Házi-kerti benne minden, kivéve a karfiolt :) mert azt nem ültettünk. Répa, karalábé, zöldség zöldje, krumpli, hagyma és karfiol. Megfűszerezzük, megfőzzük őket, majd egy kanál rántás, tejföl, pici ecet és nyamm!

Salizunk - 126. nap

Muszáj írnom. Úgy felgyorsultak az események, hogy szinte minden nap írhatnék (pontosabban rakhatnék ki képeket), mert másnapra már nem is lenne igaz. Csodálatos azt megtapasztalni, hogy ilyenkor nyáron mennyire beindul a kert. Napról napra alakul, nő, terjed, érik.
Persze a gaz is nő, ezért irgalmatlan mennyiséget kell kapálni, de már hozzászoktam. Sőt, néha szinte szeretem is... De azért nem mennék el más kertjébe kapálni, elég a magamé :)

A teljesség igénye nélkül néhány demonstratív kép:

cukkini

Cseresznye befőzés

Leviről, a cseresznyefáról már írtam. Nos, ahogyan sejtettem brutál mennyiségű cseresznye termett rajta. Ennyi cseresznyével két dolgot lehet tenni: lekvárt és/vagy pálinkát főzni. Én az utóbbira hajlottam volna, de sajnos ahhoz mind le kellett volna szedni, amire sem időm, sem alkalmam nem lett volna, így maradt a lekvár.

A nap képe - Aki az indiai kaját szereti

Tegnap egy jó barátom esküvőjén voltunk Hántán. Két megyét is átszeltünk az odaúton és a fél Bakonyt. Mondanom sem kell, hogy gyönyörű helyeken mentünk keresztül. Az egyik ilyen falu Gic volt, ahol az alábbi vendéglátó hely mellett vezetett el az utunk.

Közkeletű dilemma (főleg vidéken), hogy a rövidkávét és vendéglátó egységet is jelentő szót "presszót" (ill. "eszpresszót"), ezerféleképpen írják. Nem tudom, hogy szabályosan hogyan kell, de a szóban szereplő betűk rövid és hosszú alakjának mindenféle kombinációjával találkoztam már... legalábbis azt hittem. Pl. "presszó", "presso", "presszo" De nem! Még engem is meg lehet lepni: "pressó"! Ezt az alakot még sehol sem láttam. Tapasztalat.

De ha felülemelkedünk a dilemmánkon, akkor azt láthatjuk, hogy minden bizonnyal egy indiai étteremmel van dolgunk, hiszen nagy függőleges felirattal hirdeti: "köris". S bár eredetileg "curry" kellene írni, de Magyarországon írjunk magyarul! Merthogy a fa az kŐris.

50 éves spenót és még egy kör - 112. nap

Az a jó, hogy kertben learat valamit az ember, akkor hely is szabadul fel. És persze (sajnos) akkor is, amikor végül nem kel ki valami. Ily módon pozitívan és negatívan is felszabadult egy jó nagy darab a kertben.

Úgy gondoltam, hogy annyira jól sikerült a hónapos retek, hogy lehetne vetni még egy kört. Meg is tettem.

Karó, kapa, nagyharang - 108. nap

Az elmúlt két hét eléggé hányattatott volt a kert és kertész szempontjából is, úgyhogy csak egy-két nappal ezelőtt tudtam nekiállni valahogyan rendbe hozni a sok eső majd harmincfok után, jó térdmagasságú gazzal telített kertemet. Nem tudtam mit kezdeni a dologgal eddig, mert nem lehetett rámenni a földre, vagy amikor éppen lehetett volna, akkor meg nem értem rá.
Ki is caplattam tegnapelőtt és jó három óra kapálással alakulni kezdett a dolog.

A nap képe - Fóka nyolcezeré'?

A vidéki léthez hozzátartozik, hogy az ember (egy idő után) megszokja a néha nagyon durva giccsbe hajló kerti díszeket, törpéket, szökőkutakat, oroszlánokat, satöbbiket, amiket a városi népség csak "parasztbarokk"-ként szokott emlegetni.
A kreativitás pedig soha nem fogy el/ki, és így az embert mindig érhetik meglepetések. Veszprémben(!) egy gazdaboltban bukkantam rá erre a csodaszerzeményre: vízköpő fóka 18.400Ft 8.400.-Ft-ért. Kihagyhatatlan ajánlat! 

A kertészkedő gyanútlanul besétál a boltba damilt venni a szegélynyíróhoz, és... azonnal egy fóka köpi szemközt! 
Ebben a döbbenetes mértékű leárazásban nem a döbbenetes mértékű árleszállítás az igazán döbbenetes, hanem az, hogy valaki ezt a jószágot olyan áron szerezte be, hogy azt 18.400-ért legyen logikus árulni.
Az én kertemben akkor sem köpne fóka, ha mellé csomagolnák az árát is!

A nap képe - Levi a cseresznyefa

Lassan beérik a cseresznye. Tavaly, mikor megérkeztünk Szőlősbe jól megmetszettük a fát, hogy kicsit életre keljen. Bár, ahogyan hallottuk, mindig is nagyon sokat termett, de idén brutális mennyiségű cseresznye várható.

A nap képe - Bodzaszörp

Szeretjük a szörpöt. Ki nem? És mivel nő a bodza a kertünkben, adja magát a dolog: készítsünk szörpöt. Mert amúgy a bodza áldás és átok is egyszerre. Áldás, a szörp, a méz stb. miatt, és átok, mert úgy nő, mint a gaz és kiszorít maga mellől mindent. Úgyhogy Rita nekiállt, és készített egy pár üveg nagyon finom bodzaszörpöt!

Csiga, nyuszi és egy csomag retek, fordított sorrendben - 93. nap

Az idényzöldség termesztésben az a jó, a monokultúrával szemben, hogy folyamatosan lehet szüretelni, aratni. Meg is érkezett az első "fecske", a hónapos retek. Nagy sikerrel és töménytelen mennyiségben.

Boldog burger - Kerti gasztro 2.

Ahogyan ígértem lesznek receptek is KravSalátán. Semmiképpen sem akarok gasztroblogba átmenni, de egyszerűen nem hagyhatom figyelmen kívül azokat az aspektusait a vidéki életnek, amelyek a gasztronómiához tartoznak. Meg nem mellesleg, nagyon szeretek enni :)
Nekifogtam hát az első komolyabb grill-barbacue kihívásnak. Pontosabban kettőnek: félcsirke egyben és sertés burger!
Íme az áldozat, a szomszéd Erzsike néni ajándéka. Teljesen öko-bio-boldog félcsirke.

Kerti gasztro

Volt már néhány posztom a KravSalátán a vidéki-falusi gasztrocuccokról. Volt már szó bográcsavatásról és szüretről, nyársalásról, disznóvágásról, és annak eredményeiről, stb. Ezt a sort folytatnám ma.

Egy eddig számomra ismeretlen területe a kerti gasztronak, a grillezés. Hosszas vacillálás után ugyanis sikerült szert tennem egy gömbgrillre, viszonylag jó áron a teszkóban. Közepes méretű (nem vagyok telhetetlen), de elég nagy ahhoz, hogy ne csak a szűk családot, hanem egy kicsivel nagyobb társaságot is ellássak frissensülttel. 

Elő-rukkol-a - 74. nap

Ma megtudtam, hogy mit jelent széles tenyerű Fejenagy ezen mondása: 

"A negyvenedikszer

Értem meg a krumplikapálást."

(08:50)

Bár én nem a krumplit kapáltam meg, hanem a gazt ki, és nem negyvenedikszer, hanem először, de ettől még majd szét akar szakadni a hátam! Tudniillik a gyep jön. Mármint ki a földből. Hiába szántottunk, boronáltunk, gyomláltam, gereblyéztem több körben is, de csak nem akar elfogyni! Szóval küzdelmes dolog a föld feltörése. A mai napon kivonult az egész család gyomlálni és kapálni.

gyom, gyep, gaz

Az első mohikán - 60. nap

Nem igaz, mert a második. De erről majd később. 

"Kiment a magvető vetni." - írja Máté a tanítvány. Eddig nem nagyon állt közel hozzám ez az egész, de most már értem, mit jelent ez: vetni. Kicsit el vagyok már késve a dologgal, de nincs mit tenni, eddig nem voltak meg a megfelelő feltételek. A lényeg az, vetettem.

Parasztizálok - 57. nap

Elkezdődött. Megtörtént a plusz boronálás, és gyeptelenítettem a földet, amire még szükség volt. 
Durva így - egy félmondatban összefoglalva ("gyeptelenítettem a földet") - olvasni  egy két délelőttös brutál munkát! E két délelőtt alatt teljesen megváltozott (többször is) a hozzáállásom a kertészkedéshez.
Ezek a lelki folyamatok nagyjából e köré a három állapot köré csoportosultak:

1. Falusi romantika
2. Pánik és (majdnem) megfutamodás
3. Józan parasztizálás

El van boronálva - 53. nap

Végre sikerült. Mármint felszántani. Megszáradt annyira a talaj, hogy rá tudott menni a traktor. Még mindig nedves a föld, de sikerült. Íme.

A nap képe - Duplán

Már nem mérgelődöm a sok víz miatt, nincs sok értelme, ez van. De amíg várakozunk, hogy végre szántani lehessen (remélhetőleg jövő héten már menni fog a dolog), addig is fedezzük fel a esős időszak szépségeit. Duplán.

Körülbelül két hete készítettem ezt a képet a kapunkon keresztül. Nem tudom mennyire látszik, de kettő szivárvány van az égen.

A nap képe - Okostábla

Manapság minden okos. És ha az ember kerékpárral közlekedik sok olyan (okos) dolgot észrevesz, amit gyorsabb közlekedési eszközről nem.

Bocsánat a nagyon rossz szóviccért. De erre különösen is oda kellene figyelni, mert kép is és a költő is Iszkázon született.

Spontán virágok és betolakodók

Alapvetően irtózom a "giccses-képek-alatt-marha-nagy-életbölcsesség" posztoktól, de olyan szép és megkapó látvány fogadott valamelyik nap a kertben, ami megérdemel néhány mondatot.

A víz világnapja? Majd májusban. - 26. nap

Ma van víz világnapja. Tök jó. Én értem. Csakhogy nálunk lassan a víz évéről kellene beszélni. Víz, víz, víz. 
De had' meséljem el...

Az előzmények melyek azóta sem változtak.

Csütörtökön volt nálunk szántani Roland. Pontosabban próbált szántani, tudniillik ez történt.

Minden beindul - 15.nap

Már kezdtem aggódni, hogy mi lesz, mert eltelt két hét, és az ominózus egy szál bazsalikomon kívül...

Az első

Az ember mindig megjegyzi az elsőt. Örök emlék marad. A kertben persze. Nos, a 2015-ös szezon abszolút elsője (a vetés után hat nappal) ő:

"Kezdjük el...!"

Eljött a február vége, így lassan-lassan kezdődik a kerti munka. Egyenlőre még csak bent. :) Mégpedig a palántavetéssel, azoknak a zöldségeknek az esetében, amelyeket márciusban bent kell elvetni. Persze át lehet ugrani ezt a részt, és egyből palántákat venni, de szerintem magról az igazi (és nem mellesleg olcsóbb is). Amúgy még várhattam volna vele nyugodtan, de most volt időm rá, de egy-két hét ide vagy oda... öööö, remélem nem számít...

A nap képe - Tavasz-váró

Elképesztő, hogy egy héttel ezelőtt még nem tudtam átjutni Somlóvásárhelyre, mert akkora hó volt, ma pedig már kesztyű nélkül és napszemüvegben bicikliztem. Itt, vidéken, nagyon meg lehet érezni az évszakokat. Vagy éppen azok hiányát...
Tegnap reggel beleszimatoltam a levegőbe és bár deres volt a fű, de pólóban mentem ki körbenézni a kertben, mert éreztem a tavaszt! Ugyanez a hőmérséklet ősszel már minimum pulcsit húzott volna rám. Délután pedig már (Ritával) vadludakat láttunk visszatérni! "V"-alak, gágogás, minden ami kell.
Ma pedig, ha már várnom kellett, akkor készítettem a Somlóról egy képet, amolyan tavaszköszöntőként.

Hull a hó és hózik, Viktor megint fá-zik

Igazából én nem szeretem a havat. Lehet, hogy ezzel a véleményemmel magányos vagyok, de így van. És itt már megint havazik. Hó-eső-hó-eső-hó! Komolyan mondom, annyi csapadék lehullott az utóbbi félévben, csak itt Szőlősben, amennyivel az egész Szaharát termővé lehetne tenni. Döbbenetes abba belegondolni, hogy vannak a világnak olyan pontjai, ahol egyáltalán nincsen víz és az ivás is gond, nemhogy az öntözés, vagy a mosás. Mi meg küzdünk a sok vízzel, az emésztővel, a penésszel, és állandóan megy a páraelszívó a házban, 2-3 litert összegyűjtve naponta. Durva.

De most igazából nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy megjött a fa második fele. Kb most fogytunk ki az előző adagból. Úgyhogy hozattam egy újabb kocsival. Ez most nem annyi, mint az előző, mert a hosszú tél rémképe miatt mindenki pánikol, és a fatelepek nem bírják az iramot! Egyszerűen nincsen  több (legalábbis egyszerre)!

Csütörtökön 11 körül jött meg a fa, semmi gond nem volt, bejött a furgon, leborította a fatárolónál a kertben. Gondoltam még felmegyek ebédelni, meg készülni a délutáni feladataimra. Szűk két óra múlva ez a kép fogadott a fatárolónál.

Tíz centi friss hó, a még annál is frissebb farakásomon. Úgyhogy nem elég, hogy be kellett hordanom a tárolóba, még a hó alól is ki kellett ásni. Ennek eredményeképpen így néz ki a fatároló (az első két talicskányi fa után). 

Még jó, hogy ma +5°C van, úgyhogy az egész leolvadt róla. Most 
már nem havas, hanem vizes a fa. De nem panaszkodom, hálás vagyok, hogy ezt is sikerült beszerezni, és hogy egyáltalán van. Úgyhogy jöhet az a hosszú tél, készen állunk! (De, ha lehet, inkább ne jöjjön...)

Hójelentés a Somlóról

Behavazódtunk. Ahhoz képest, hogy már lassan kifelé kéne jönni a télből... Gyerekkorom óta nem láttam ekkora havat, bár lehet csak nem a megfelelő helyeken laktam eddig. De a (falusi) élet ilyenkor sem áll meg. Sőt! Először is ki kell jutni a házból, aztán átvágni a kerten és az utcafrontot is letisztítani. Muszáj. És nem csak a "tisztaudvarrendesház" örök érvényű világtörvénye miatt, hanem mert nem venném sem a lelkemre, sem a zsebemre, ha miattam törné ki valaki a nyakát a ház előtt.
Nosza.

És persze fűteni is kell. Márpedig ha nincs fa, nincsen meleg. A fa behordása nem hóhelyzet kérdése. Gyanítom nem én vagyok az egyetlen, akinél ez a helyzet. De valószínűleg csak én nem gondoltam arra, hogy a havazás kezdetén már behozzak több napnyi fát, azon egyszerű oknál fogva, hogy a (vizes)havas fa nem túl jól ég. 

Ma is tanultam valamit.

Nap képe - Júniusi

Élénken él bennem egy emlék. Még 2010-ben, Szolnokon, nem sikerült levinnem a karácsonyfát a ház elé abban az időszakban, amikor egy külön autó járt végig a városon, hogy begyűjtse a kuka mellől a fákat. Január vége felé kaptam észbe, hogy talán ideje lenne megszabadulni a karácsonyfától. De akkor már nem mertem levinni a kukához, nehogy a ház mélyen tisztelt lakóközössége vérszemet kapjon. Az idő múlásával, a fa levitelének gondolata egyre cikibbnek és cikibbnek tűnt. A vége az lett, hogy az öcsémet kéretem meg júniusban, hogy a csontig száradt, tűlevél nélküli fát csempéssze ki a szomszéd ház elé...
Most ezzel nincsen gondom, a fát levittem a ház mögé a fatárolóhoz, és jövőre a kandallóban fogja végezni. 
Addig is jelzi, hogy végérvényesen vége az ünnepi időszaknak. Ideje jelmezt ölteni.

A nap képe - Fülorrászat

Azt hiszem, még egy posztot megérdemel a téli falusi gasztronómia. Hiszen nem csak a disznóvágás, vagy a disznóságokkal teli kamra jellemzi ezt az időszakot. Van egy különleges étel, amelyet (többnyire) csak ekkor készítenek. Ez pedig nem más, mint a kocsonya. Sokaknak nehéz feldolgozni, hogy mi minden van a kocsonyában. Minden ami máshova nem kell. Persze a disznósajtba és a hurkába minden mehet, csak ezt nem szoktuk figyelembe venni, mert a kocsonyában látszik a legnyilvánvalóbban.
Alapja: a köröm, de füle, orra, farka, bőrke - és mifelénk - füstölt csülök dukál hozzá. Kiváló étel, és amióta feltalálták a kuktát, még csak rá sem megy napom. Nyamm.

U.I: És ha valakit még nem sikerült meggyőznöm, akkor egy kis kedvcsináló eme kulináris műremekhez.

A nap képe - Fitness kamra

Gondolkoztam, hogy mivel is kívánhatnék minden kedves KravSaláta olvasónak boldog új évet. Arra jutottam, hogy a falusi élet tengelyét kell megragadnom ehhez! Ez a tengely pedig nem más, mint a helyes és normális táplálkozás. De ez nem azt jelenti, mint amit sokan gondolnak. Ez a természetes alapanyagokból, egészséges növényekből és állatokból/tól származó értelmes kajákat jelenti.

Higyjé(te)k el, simán meg lehet enni a szalonnát-kolbászt-sonkát-stb.t este tízkor is, ha másnap felhasogatsz egy köbméter fát, vagy ellapátolsz végtelen mennyiségű havat. 

BUÉK